Természeti adottságok
A terület az Alföld flórajárásának nyírségi flórajárásához tartozik. Maga Hajdúbagos a nyírségi flórajárás déli peremén helyezkedik el. Erre utal a keletről szegélyező erdő, cserjeszintjében gyakori a tatárjuhar, mely jelenlétével a talajképző kőzet fokozódó lösztartalmát jelzi, szikesedő foltjain megjelenik a sziki őszirózsa és a bárányparéj. A száraz, főleg homoki gyeptársulások, valamint a szomszédos természetes erdőtársulások már jellegzetesen nyírségiek, a flórajárások tipikusnak mondható fajaival.
A vasúttól északra fekvő terület, a 250 ha-os Földikutya Rezervátum fokozott védelmet élvező természetvédelmi terület. A hozzá keletre simuló erdőfolt kb. 300 ha-os védett terület. Változatos növényzetnek ad otthont a száraz homokú erdőtől és homokpusztáktól kezdve, az üde láprétekig. A területek kezelése a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága Hajdúsági Tájvédelmi Körzetéhez tartozik. A földikutya rezervátum Hajdúbagos község határában a Sáránd-Létavértes vasútvonaltól északra helyezkedik el, a községtől északra. A védett legelő szélétől a vasútállomás gyalog is csak néhány perc.
Növénytani értékek:
A Földikutya Rezervátum területén homokbuckák, közöttük mélyedések, nyírvízlaposok találhatóak, ezen a savanyú homoki legelőn. Az eredeti gyepfajokból sok van jelen. Kiemelkedő a magyar kökörcsin. A faj kiemelten védett tagja a magyar flórának, szórványos nyírségi előfordulása indokolja a fokozott védelmét. Virágzási ideje márciustól májusig, de bokrosodó tőlevelei mindvégig megtalálhatók a vegetációs időszakban. Természetes kísérőfajai a mezei zsálya, a lila ökörfarkkóró, a nyúlárnyék, a szikár habszegfű, az élesmosófű, a barázdált csenkesz, stb.
Állattani értékek:
A terület fő zoológiai értéke a nyugati földikutya populáció jelenléte. Jelentőségét fokozza, hogy az egyik legnagyobb összefüggő potenciális földikutya élőhelynek tekinthető. Az országban jelenleg már csak hat lelőhelye ismert. A Rezervátum emlős faunájából mindenképpen megemlítendő még az ürge nyírségi viszonylatban jelentős állománya, melynek a nappali ragadozó madarak táplálkozása és a területre koncentrálódás tekintetében nagy fontossága van. A környék erdeiben többfelé előfordul a borz és a róka. A kétéltűek közül a barna ásóbéka érdemes említésre. Érdekes hüllő a homoki gyík.
Forrás: Vass Zsuzsa: Lakóhelyem természeti értékei (Szakdolgozat; 1994.)
[ngg src=”galleries” ids=”296″ display=”basic_slideshow” gallery_width=”800″ gallery_height=”600″ arrows=”1″]
