Községünk igen gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Kialakulásában fekvése a meghatározó. A település már a tatárjárás előtt létezett. Írott formában először 1214-ben Bogus néven szerepel. A tatárjárás után a vidék legnagyobb települése lett. Bagos nevét először 1291-94-ben, a váradi püspök tizedjegyzékében találjuk. Ekkor az Ákos nemzetségbeli Álmosdi Csire és Pocsaji családok őseinek birtoka. A XIV. század végén Bagos nevet az ekkor itt élő Bagosi birtokos családról kapta. Bagos részére 1389. január 28-án minden szerdán hetivásár tartását engedélyezte a királynő. A század elején Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől hajdúvárosi kiváltságot kapott A legmódosabb városok közé tartozott. A hajdúvárosi címet 1771-ben eltörölték. Bagos lakossága azonban nem nyugodott bele régi kiváltságai elvesztésébe, és ahogy az egész országban fellángolt II. József halála után a rendi sérelem, úgy nőtt a város panaszainak hangoztatása, minden fórumon jogorvoslást kértek. A hivatalos iratokon 1849-ig, illetve 1886-ig (a községi törvényig) következetesen a város nevet használták, a pecsétje is „oppidum” elnevezésű maradt. A város szabadságügye az 1848-as jobbágyfelszabadítással nyert megoldást.
Bagos földrajzi fekvése miatt a XVII-XIX. század során sokszor volt harcok, csaták színhelye, vagy a környéken dúlt háborúk pusztították. 1630-ban Rákóczi György fejedelem Bagoson keresztül ment Váradra, a bagosiak megvendégelték. 1643-tól, a pocsaji vár felépülése után viszonylag biztonságban élhetett a város népe, hiszen az uradalom a fejedelemé volt és a török nem rabolta. Fontos kereskedelmi és postaút vezetett át rajta, az út mellett híres csárdák és vendégfogadók épültek. Később, Rákóczi György törökellenes magatartása miatt, gyakran feldúlták a környéket a törökök. Az ezt követő időben lerombolták a pocsaji és a kereki várat is, így Bagos is védelem nélkül maradt, a törökök állandó zaklatásainak kitéve. A törököktől megszabadított Bihar megye vidékére a Szepesi Királyi Kamara figyelt fel először, mint jó jövedelmi forrásra. A hajdúvárosok jövedelmét kezébe kaparintotta, majd zálogba adta a herceg Eszterházy családnak. Az 1848-49-es szabadságharc idején a város is meghozza áldozatait. Az 1849-es élelmezési nehézségek idején Kossuth úgy intézkedik, hogy a Debrecenben állomásozó IX. huszárezred tartalékát Bagoson, Derecskén és Tépén helyezzék el. A város népe különféle adományokkal segítette a harcolókat. A város három harangja közül egyet átadott ágyúöntésre. A szabadságharc bukása után az úrbéli pátens megszüntette a korábbi mezővárosi jogállapotot. Az ezt követő időkben ellenzéki magatartást mutatott a település. Sok csapás érte az itt lakókat: szárazság, filoxéra járvány, kolera, jégverés.
A világháborúk nagy károkat okoztak a község életében. Több polgár meghalt, magán- és középületek megrongálódtak. A felszabadulás után a község lakosai nagy iramban kezdtek hozzá az újjáépítéshez. 1960-ban alakult meg a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ és a takarékszövetkezet. Még ebben az időben épült az orvosi rendelő és a gyógyszertár. A kulturális és szórakoztatási feladatokat biztosító mozi is megépült. A közigazgatási vezetést Hajdúbagos Községi Tanácsa és ennek különböző szervei látták el.1973-ban Hajdúbagos Sárándnak lett társközsége, mely magával hozta a közös tanács és a közös termelőszövetkezet megalakulását. 1990-ben a település újra önálló község lett. (Forrás: Bagosi krónika)
[ngg src=”galleries” ids=”21″ display=”basic_slideshow” gallery_width=”800″ gallery_height=”600″ arrows=”1″]
